|
|
Kása Béla fotográfus
1979-ben diplomázik a Kölni Művészet Szakfőiskolán, Művészeti Fotográfusként. A főiskola idején alatt készít fotókat Erdélyről meg Budapestről a Stern magazin felkérésére, a Geo-nak pedig nagyszebeni és macedóniai cigányokról csinál képriportot.
1983-ban 31 évesen, amikor sokan úgy érezték el kell menniük hazájukból, ő már visszafelé tart, úgy érzi haza kell jönnie Nyugat-Németországból, ahová 13 évesen szüleivel költözött. Azt hitte: "itthonról közelebb lesz neki mindennél kedvesebb erdélyi muzsikusaihoz és így többet tud járni fényképezni is majd."
1993-ban Somogyi Győző salföldi festőművész környékén készít fotókat.
1994-től a MAG népzenei magazin fotósa és képszerkesztője
1995-től a letelepedni nem akaró vándorcigányok útját követi rendszeresen gépével
1996-ban az "Iveskönyvek" sorozat publikál róla "Kása Béla fotográfus" címen egy kötetet
1996-tól tagja a Magyar Fotóművészek Szövetségének
1997-ben jelent meg az Erdélyi zenészek című fotóalbuma magyar és angol nyelven, mely az erdélyi cigány és parasztzenészek öröklétig tartó panteonját alkotta meg. Nélküle már lehetetlen a XX. Század végi parasztzenéjében érdemi dolgokat megállapítani.
1997-től két éven keresztül 45 erdélyi zenekart fényképez le az Utolsó óra című népzenei gyűjtés részére
A népi kultúra elkötelezett kutatója, megőrzője és továbbadója.
Zenél, népzenét gyűjt és fényképez Erdélyben, Moldvában és Gyimesben, de járt Indiában a félnomád életmódot folytató tevepásztor Rabari törzseknél is.
|
|
|
|
|
|
|  |
